Vásár (bulcs)

A bulcs román nyelvből  vett, idomított szó. Az évenként augusztus hónap második felében tartandó besztercei vásárt nevezik így. A zselykiek által leglátogatottabb vásárhelyek voltak: Beszterce, Teke, Nagysajó, Monor, bethlen, Mezőszentmihály, Szászrégen és Petele.

     Beszterce négy vásáráról a következők mondhatók:

     A február hónapban tartott vásárt „gyapotvásárnak” nevezték. Bár megmaradt, de elvesztette jellegét, mert az az áru, amiről nevét kapta évtizedek óta nem létezik. Azaz elenyészően csekály számú vevő, aki igényt tart e rendkívül ritka árura, feketén szerzi be.

     A májusi vásárt „kakukkvásárnak” is nevezik. Nevét a kakukkról kapta, mivel napjáig a kakukknak meg kell szólalnia. E sokadalomban a zselykiek szarvasmarhát, lovat adtak-vettek. Ez a férfiak vására volt.

     Az augusztus végi bulcsban a zselykiek szarvasmarhát, lovat, cserepet, juhtúrót s gabonát adtak el. Ruhaneműt, posztót, szövetet, bársonyt, selymet meg lábbelit vásároltak. Az asszonyok részére magas szárú, fűzős cipőt, a férfiaknak bakancsot meg bokszcsizmát.

     A novemberi vásárt Katalin napján tartották, ezért „Katalin vásárnak” nevezték. Legkeresettebb áruja a gyapjú volt, a gyapjúból szőtt takarók, csergék.

     A vásárok mindenikének megvolt, s részben ma is megvan a sajátos jellege. A tekei áprilisi vásárban juhot adtak-vettek. A lekencei sokadalomban általában szarvasmarhát, a szentmihályin sertést, a régeni és a petelei vásáron lovat adtak-vettek. Egy korabeli írott emlék a következőket írja:

     „…híresek szép csikóik. Nem is kezd hozzá az idegenből jött lókereskedő a vásárláshoz a besztercei és szászrégeni vásárokon, míg a zselykiek szokásuk szerint tömegesen – mintegy huszárcsapatba nem táncoltatnak…. ” (Lásd Székely közlöny, 1861. év 38. szám, Hunyadi Imre néprajzi írása Zselykről.)

     A környékbeli hetivásárokat rendszeresen látogatják. Hétfőn Tekébe, kedden és pénteken Besztercére, szerdán Nagysajóra, és csütörtökön Lekencére viszik áruikat. A múltban a zselykiek által leglátogatottabb hetipiac a tekei volt. Itt a zselykiek pálinkát és cserepet árultak. Az előbbi áru kínálását már láttuk. A cserepet kezükben lóbálva kínálták.

     A szokott sokadalmi vásárkodáson kívül a zselykiek utazó kereskedést is folytattak. Akik a nyár folyamán több tízezer cserepet készítettek, az őszi betakarítás után cseréppel rakott szekereikkel járták be a mezőség falvait. A cserépért búzát, zabot, kukoricát, meg juhot kaptak. A kereskedés e fajtáját csoportosan végezték.

(Forrás: Wass György: Zselyk)