aksasar – feltehetően az assesor-ból idomított szó. Azokat az ifjakat illette a cím, akik az egyházi consistórium ülésein a az ifjúságot képviselték. Nem vehettek részt a határozatok hozatalában. A persbitérium jelölte őket két évenként.
angyalozás – karácsony esti népi szokás. Idősebb legények, férfiak, (ritkán nők) arcukat kendővel teljesen elfedve, kifordított bundában és fehér alsószoknyában, ostorral, karjukon ajándékokkal telt kosárral járnak a rokonok gyerekeit megajándékozni. Az úton csattogtatnak, jelezvén jövetelüket. Az ajtót vesszővel ütögetik kopogtatás helyett. A gyermekeknek imát vagy karácsonyi verset kell mondaniuk, és fogadalmat kell tenniük a jó magaviseletre. Az angyalozó személy némán végzi teendőit, nehogy a hangjáról felismerjék. Az ajándékok kiosztás után kosarából almát és diót önt a földre, melyeket a gyerekek – miközben az angyalozó „rájuk sóz” néhányat a vesszővel, – össze kell gyűjtsenek.
áskapál, áskálódik – valaki ellen izgat, valakinek vermet ás
bakveréb – csökönyös emberre mondják; („Minya is nagy bakveréb.”)
bambóc – cukorka; („Vettem a fiamnak bambócat a sakadalamban.”)
barascsihány (boroscsalán) – orgonavirág
batrafaragott – (botrafaragott) – modortalan, faragatlan emberre mondják
batyikó – fakalapács
béfagy – elfogy; („Béfagyatt az aratás.”) /Elfogyott az aratnivaló./
békerítés – a fúvószenekar tagjai nevezik a prima és a secunda voltát első, illetve második békerítésnek.
bészed – elhisz; („Minya mindent bészed.”)
bidergetni – csóválni
bíkatekenyő (békateknő) – vastag szárú 15-20 cm hosszú gyomnövényből font játékszer, mely teknőhöz hasonlít
billinteni – 1. fúvós hangszer billentyűjét lenyomni; 2. hazudni; („Ne billints akkarát!”) /Ne hazudj olyan nagyot!/
bódarag – kóborol
bótajja – túlzott mértékben dédelgeti
bölcsőhúzás – a méhek által végzett anyabölcső kiépítését nevezik így
cibre – fövésben levő szilvaíz
cirmalni – bosszantani
csankó, csankázás – fürthöz hasonló méhraj, a méhek rajzását nevezik csankázásnak
császkál – húzza a lábát
cselleng – téblábol
cseszketel – valamivel babrál, barkácsol
cseszla – kis légy, muslica
csibik – vászonből vagy szövetből készült siltes sapka férfiak részére
csigur-bigur – szedett-vedett, értéktelen dolog neve; jellemtelen emberre is mondják
csimpaszkodik – akaszkodik; („Felcsimpaszkadatt az anyja nyakába.”)
csíp – a szövőszék tartozéka, a fonal (nyújtó) szétválasztására használt, 65-70 cm hosszú és 3-4 cm
széles lécpár; a nyüstök elé helyezik
csiperkedik – lábujjhegyre áll
csúp – v. párnacsúp – a vetett ágyon levő párnákra húzzák; vászonból készült, hímzett
csucsujgatja – gügyög a gyermeknek
dadó, dadóka – dédanya beceneve
davaj – a második világháborút követő időben volt bíró
dedó, dedóka – dédapa beceneve
dikhic – rátarti emberre mondják („Nagy dikhic az én komám.”)
ebbezni – fellebbezni
egyedüve – egyedül; („Kivel vótá a vásárba? – Egyedüve.”)
ehalad – valamitől valaki megszabadul; („Ehaladtá a betegségtű?”)
egymásra való nízt (nézt) – egymásra való tekintettel
ekapul – a normális gondolkodás folyamatának időnként és rövid ideig tartó megszakadása; („Ekapul az esze.”)
ekvekél – kitérő választ adó, mellébeszélő személyre mondják
elütni a tüzet – sütőkemencében a parazsat szétteríteni
fajm, fajmak – a határban levő vízmosás; („A sok fajmaktu alig lehet szántani.”)
farmabeli – tepsiben sült kalács
faszkó – gúnynév
fataró – felnőtt férfira mondott gúnyszó
fedőkíve – a kalangyába rakott gabona legfelső kévéje, melyet kalászaival lefele raknak, hogy levezesse az esővizet
félkesztyű – kelekótya
félmatring – mint előbb
fenékkíve – a kalangya legalsó kévéje, kalászaival visszatűrve helyezik a kalangyakaró mellé; a rajta fekvő kévék kalászai nem érintkeznek a földdel
fentő – gúla alakú, négy karóból összetákolt készítmény, szálas takarmányt (inkább lucernát, lóherét) szárítanak rajta; a fentőzés – a takarmány felrakása a fentőre
furdancs – fúró (kézi szerszám)
fűkama (főkoma) – keresztszülő; a keresztelőbe hívott vendégek mindenike „kama”; akik a gyermeket a keresztvíz alá tartják, azok kapják a megtisztelő (megkülönböztető) címet
getyerzsa – a román gateaja-ból idomított szó, száraz, vékony ágat jelent; („Tégy egy pár getyerzsát a tűzre.”)
gujbi – fekete vagy szürke posztóból készült ujjas (kabát)
gujbizódás – népi játék volt; a gujbit ujjai végétől fogva egymáshoz verik; a fonóban a „kicsi legények” csak 9 óráig tartózkodhattak; ha a kicsi legény többet ült, meggujbizták
gúzsas karó – szalmakazal két végén és a közepén levő karó, melyet gúzs díszít
guvasztani – nyúzni, lenyúzni a bőrt az állatról; („Guvaszd meg a bárányt!”); a bőr hámlására is használt kifejezés; („Leguvadatt a bűr a pofájáru.”)
gürbelő – fából vagy fémből készült retesz; („Bezártam a kaput a görbelővel.”)
gyemmál – bíztat, nógat, ösztökél
gyengepásztor – erélytelen, akarat nélküli ember
gyökint – bóbiskol
gyűrűfa – vékony cserfavessző, gereblye káváját készítik belőle
hammas – házi szőttes vászon, a szapuló teknőbe tett fonalat takarják be vele, s erre szórják hamut
hájdermenkű – szitok
hátravaló pántlika – színes, virágmintás pántlika, ünnepi viselethez
hejdám – átlagosnál magasabb nőre vagy férfira mondják
ige – a szövésnél a nyújtófonal legkisebb mértékegysége
ingyen való – hiába való
iraggya – irtózó emberre mondják – („Ne lígy alyan iraggya!”)
kamisszió – bizottság
kampana – kútgém
kápcsics – kótyagos; kápcsics juh – mételyes juh
kápricsán – házsártos
karcas – forrásban levő must
karcsas – korcsos; a csárdáshoz hasonló, gyors népi tánc
kasarnya – kézi kosár
kastekenyő – fás kosár
katymatal – kotyvaszt
katymáty – sáros gödör
kiüss – a kártyajátékban az első hívót nevezik így
kompász – lépése a földmérő körzőjéhez hasonlít
körfi – gyömölcs: körte
kötésrathadás – méhek betegsége
lamp – petróleumlámpa
lampalaj – lámpaolaj, petróleum
langaléta – magas növésű sovány nő
lapasít – álmos emberre mondják
lapaskalács – kelesztett tésztából sütött palacsinta; tetejére porcukrot hintenek; bor, pálinka mellé fogyasztják
lecsegtető – pálca végére erősített vászondarab, mellyel forró zsírt, vagy olajat kennek
lecsepp – cseppnyi ital
lecsketel – sekély vízben tapicskol
lémerő – levesmerő kanál
lenő – 5-6 cm széles fekete posztóból készült szalag, asszonyok kötik a derekukra, hátul leér a szoknya széléig
lepő – pásztorok részére készített félfedeles kaliba
levágni a míkast – kosaras méhészetben a mézet kivenni a család feláldozásával
limbász – vastagnyelvű
liu – dongás szerkezetű, öblös tölcsér; hordóra illesztik
lópar – lópor; szeszély („A kamámban sok a lúpar.”)
májusfa – nemrég kihalt népi szokás volt a májusfa tevése, elöljárókat tiszteltek meg vele
marékszedő – arató csoport tagja, aki a markokat kévébe rakja
megereszkedik – elsül a fegyver
megment – nehezen végrehajtható dologra mondják („Ez a kapálás is megment valahagy.”)
megtéríteni – szabd kézzel megütni
mellenás – beteges
ménlócsitkó – méncsikó
metné – a mert szót met-nek mondja
mézelő – kaptárban levő tér, ahova a lépet teszik
muzsikás pínz – fogadott népi zenészek bére
netentók – félkegyelmű
nyálazó – fonóban szokás „nyálazó”-t adni: ital laposkaláccsal
nyelet – egy korty ital
nyilazás – sorsolás
nyimuruk – vakarcs
ótatt – cigarettavég, csikk; a szocialista mezőgazdaság kezdeti szakaszában a hazai dohányipar legolcsóbb cigarettája volt az „OLT” („Te milyen szivart szívsz? Olt-at? – hangzott a kérdés.
Nem, ótattat.” – volt a válasz.)
öreg kutya – vadászatban jártas vadászkutya
öregleginy – a legénysereg felelőse volt
pájkabat – káka
paszkanca – nem csokros viola, meddő asszony
pattanás – a fonóban a legény és leány csókváltása; a fonóban a leány az orsókarikát csókkal kellett kiváltsa a legénytől
pemete – sütőkemence kelléke; rúd végére kötött kukoricacsuhé, amivel vizet permeteznek a sütőkemencébe
piszkiba – ügyvéd, minden lében kanál
puhár – vastag falú cserép- vagy bádogcsupor
pundás – szőlőcsősz
rassznyavaja – szitok
rétajja – létra
seprűtánc – lakodalom utáni ágytörő tréfás tánc; „Járjuk-e a seprűtáncat? ” – felhívásra a férfiak felsorakoznak; elől a tánc vezetője seprűvel a kezében vezeti a sort, mindenkinek utánoznia kell a vezető mozdulatait, aki ezt nem teszi, a vezető a hátára üt a seprűvel
sétár – sajtár
simándoros – hízelgő emberre mondják
síp – a fúvószenekar réz hangszereit nevezik így
sípola – a fúvószenekar fúvósainak neve
sorló – sarló
suhincár – 10-13 éves, vézna fiúgyermek
súralni – a szőlőt utoljára kapálni
suta – csapott homlok
suvasztani – lopni
szájpénz – bor, pálinka, melyet az árulkodni szándékozóknak adnak, hallgatás céljából
szakaszt – szalmát és takarmányt raknak szakasztba
szekáns – kiállhatatlan természetű férfira mondják
szentántenciafluj – így nevezte néhai Szigeti József a falu volt állatorvosa azt a folyadékot, amelyet maga készített, s amellyel a pókos lovak lábait kenegette; hogy mit jelentett, feltehetően ő sem tudta, összetételét nem árulta el
szerkelni – szerezni, beszerezni
szetána – kiállhatatlan természetű férfira mondják
szívanó – szénvonó
szukás lú – bogaras ló
taksálni – pénzbírsággal illetni
tarnácfája – a tornác karfája, melyre kaptárakat helyeznek
tánda – ügyetlen
tézsla – rudat helyettesítő eszköz, a járom tartozéka, az ekét, boronát, hengert kötik hozzá
turtyu – lapos fejű
ugyitak – ugyebár
újévi ajándík – házi sütésű mézespogácsa, karácsony szombatján viszik, a háziasszony süti keresztgyermekeinek, nincs összefüggésben az angyalozással
vakarintás – becsmérlő szó; („Annyit nem ér, mint egy vakarintás.”)
vankuj – faragatlan, durva ember
vékás főd – a termőföld mértékegysége, kiterjedését vékában fejezték ki
vicinus – határbeli szomszéd
vőfi – a legkisebb tisztség volt az ifjúság körében, összejöveteleken az öreglegénynek segédkeztek a rend fenntartásában
vőfik párja – táncmulatságok alkalmakor volt szokásban eljárni a vőfik párját;(„Gyertek járjuk el a vőfik párját!” – hangzott a felhívás az öreglegény részéről. A felhívásra az ifjúság vőfélyei kiszolgálták a leánysereg minden tagját legénnyel; a vőfi a leányt kézen fogta és a leány által kijelölt legény elé vezette; az öreglegény a pár megkezdése előtt kikiáltotta: „Jó legíny barátaim, ez a vőfik párja lesz. Senki a neki szolgált liányt meg ne vesse. Szivart a szájában, kalapot vagy sapkát a fejin senki ne tartson!”) a vőfik párját a karcsas dallamára járták.
Zabhegyezők – gúnynév, mellyel Zselyken a törpebirtokosokat illették a társadalmi ranglétra legmagasabb fokán állók. Tudott dolog, hogy a XIX. Században három törvény: az 1842-es országgyűlés határozata; az 1871. évi XVIII. törvénycikk és az 1886-os törvény „szentesítette” a társadalmi rétegződést. Különösen a legutóbbi volt a legkategorikusabb, mert kimondta, hogy a falusi társadalom vagyontalanjai és a kis vagyonnal rendelkezők, de közterhet nem viselő személyek, nem vehetnek részt a falu belviszonyainak intézéseiben. Ezzel megerősödött a „virilizmus” intézménye, mely mindenütt, s így Zselyken is határvonalat húzott a törpebirtokosok és a módosabb réteg közé. Helyi viszonylatban a virilizmus túltett a törvény szabta határokon.
A ranglétra legmagasabb fokán a „nemesek” álltak, a falu legősibb családjai, amelyek tagjai magukat nemeseknek titulálták anélkül, hogy azt okirattal bizonyíthatták volna. Ezek közül választották a község és az egyház fő elöljáróit. Az 1879-ben alakult műkedvelő fúvószenekar alapító tagjai is, túlnyomórészt nemesek voltak.
A ranglétra középső fokán a virilisták álltak. Ahhoz, hogy valaki elnyerje a virilista címet bizonyos mennyiségű földtulajdonnal kellet rendelkezzen. Tehát ez a rang megvásárolható volt. Számtalan írott és íratlan hagyomány tanúskodik, hogy az Amerikába kivándorlók zöme azért vállalta a kitántorgást minden nehézségét, hogy az ott szerzett pénzből földet vásárolhasson, s ezáltal elnyerje a megtisztelő virilista címet. A ranglétra legalsó fokán a törpebirtokosok álltak, akiket az előbbi réteg tagjai zabhegyezőknek gúnyoltak, mintegy figyelmeztetvén, hogy a falu belső ügyeinek intézésében semmiféle funkciót nem tölthetnek be.
(Forrás: Wass György: Zselyk)