A zselyki lakodalom „felségjele” a nyüszőpálca, nyüszőbot. Mindkét elnevezés használatban van. A nyüszőpálca részére a bodzafa vastagabb ágát tavasszal vágják. A kb. 110 cm hosszú bot külső kérgét lehántják, s az alatta lévő rostos réteget éles késsel, szakaszosan felkaparják; a felkapart részt tűz közelében szárítják, amitől a rostszálak fürtbe zsugorodnak. A pálcát színes szalagokkal, csokrosan díszítik. A hívogató csoport három nő tagja visz nyüszőpálcát (két nyüszőleány, és egy nyüszőasszony), a két vőfély kezében „vőfipálca” van (vékony szárú fokos, mely a fogantyú alatt fehér szalaggal van átkötve).
A hívogató csoport énekszóval járja a falut, betérve azokhoz a családokhoz, akiket elvárnak a lakodalomba. A vőfik ugyanazt a szöveget mondják minden háznál: „tisztelt házigazda, (háziasszony)! Vőlegény, menyasszony, öremapa, öremanya énáltalam igen szépen megtiszteli, és arra kéri, jöjjenek el a lakodalomba.”
A lakodalom főbb mozzanatai:
Úgy a vőlegényes, mint a menyasszonyos háznál egyformák az előkészületek. Amíg a hívogatás zajlik, mindkét házban a szakácsnő, férfiak, ifjak vegyesen „csumáznak”. Néhányan maskarának öltöznek, átmennek a másik lakodalmas házhoz. Itt rövid italozás után némajátékot mutatnak be, melynek szereplői: vőlegény, menyasszony és pap. A némajelenet témája. A türelmetlen vőlegény nem tudja kivárni a pap áldását, s a menyasszonyra mászik. Ezt a pap nem nézheti tétlenül, félrelöki a vőlegényt, és ő mászik a menyasszonyra. A derűkeltésen kívül a csumázás másik célja: kifürkészni a lakodalmas ház italainak minőségét, étrendjének specialitásait.
A házasságkötés egyházi szertartása alatt a szülők és „fennjárók”előkészítik az asztalokat, a ház kapuja elé nagy halom szalmát raknak, a bejáratokat ágakkal eltorlaszolják. Amikor a lakodalmas menet visszatér, a szalmát meggyújtják. A vőfiknek minden akadályt el kell hárítaniok, a tüzet el kell oltaniok. Megtörténhet, hogy ezalatt a menyasszonyt „ellopják”, ami újabb bonyodalmat jelent, mert a menyasszonyt a vőfiknek ki kell váltaniok.
A lakomát (a vőlegényes háznál zajlik) tánc követi, majd a „menyasszony tánca”, vagyis az ajándékozás. Régen az ajándékozás nem volt oly gazdag, mint manapság. Az ajándékozók zöme azzal a megszokott megjegyzéssel adta át szerény ajándékát, hogy „ha nem elég, pótolja ki a jóisten.”
Ajándékozás után a menyasszonyt a „szentelőbe” viszik. Násznagyasszony, nyüszőasszony kísérik az újasszonyt a templomba, ahol a lelkipásztor áldását adja a házasságra. A szentelőből visszatérve a menyasszony fejéről leveszik a gyöngyös pártát és a mirtuszkoszorút, és helyébe „fiketőt” és csipkekendőt kötnek. A ceremónia után az „éjféli vacsora” következik, külön a vőlegényes, illetve a menyasszonyos háznál. Ennek végeztével kiosztják a lakodalmas házak ajándékát a vendégeknek: minden négy személy egy tyúkot és kalácsot kap. Ezután a két lakodalmas ház vendégei egyesülnek a vőlegény házánál, s folytatódik a másnap délig tartó tánc.
A lakodalom befejező része az „ágytörő”, mely kimondottan a házasok hangulatos és hagyományos mulatsága. Sajátos ceremóniája azzal kezdődik, hogy összegyűjtik azokat, akik nem tartottak ki a mulatásban. Kötélre fűzve viszik vissza a lakodalmas házhoz, és büntetésképpen jókora botütést mérnek hátsó felére. Ütés után kapnak egy nagy pohár égetett pálinkát, azzal a mondókával, hogy: „idd meg, ez a legjobb orvosság a fenekedre”.
Az ágytörő hagyományos itala az „ígetett pálinka”. Melynek elkészítését a násznagy irányítja. A ház közepére öblös, zománcozott edényt helyeznek, ebbe szilvapálinkát, cukrot és vizet tesznek. Ezt meggyújtják, s addig kavarják, míg a cukor teljesen elolvad. Ekkor a násznagy kiadja a parancsot: „Fúdd el sógar!” a lángot valaki, (rendszerint turner) elfújja, majd a násznagy merítőkanállal mindenki poharát megtölti. Az igetett pálinkát forrón isszák. „vedd bé gyamram, ez majd meggyógyít”
(Forrás: Wass György: Zselyk)