A zselyki juhtenyésztéssel kapcsolatban a szájhagyomány csupán egy dologról tud: a juhtartás mindig korlátozott volt. Szűkös legeltetési lehetőségek miatt korlátozott számú juhállományt lehetett tartani. A juhtenyésztés kezdetétől a múlt század második feléig családonként öt fejős juhot lehetett tartani, ez a szám később hétre, majd nyolcra növekedett.

A juhállomány részére a legelőt, a nyomásos határhasználat idején az ugar biztosította. Ennek eltörése után a nyájat a közlegelőre kellett hajtani, arra a határrészre, mely az igavonó és fejős állatok részére sem tudott elegendő mértékben „zöld asztalt” biztosítani.

A juhok legeltetésének kérdését megoldandó 1869-ben legelőt vásároltak Löwenthall Samuel, sajóudvarhelyi földbirtokos özvegyétől. (Runk és muncsel nevű havasi legelő a Budaki havasokban). A vételárhoz (7500 Ft) minden család egyenlő mértékben járult hozzá.

(Forrás: Wass György: Zselyk)