A falu fekvése Észak-Erdély térségében, a valamikori királyi földek területén, a Radnai- és a Kelemen havasok Erdély felőli lábainál, a Mezőség északi peremén kell kezdeni a keresgélést. Beszterce-Naszód megye ritkaságszámba menő települése: Szín magyar, evangélikus település. Beszterce városától 24 km- re, a Sajó patak völgyétől balra, Sajónagyfalu, Szentiván, Péntek, Nagyida, Dipse, és Fehéregyháza falvak határai közt, egy lankás dombokkal szegélyezett katlanban fekszik a falu. Ezt a katlant nevezték játékos kedvükben a falu lakói „göder”-nek. A település megközelítése nem mindig kalandmentes. A Kolozsvár irányából érkező vándor, miután elhagyja a Szamos-parti Bethlent és Beszterce felé kanyarodik, szinte fel kell fedezze a Régen felé letérő utat, amely a Sajó patak mentén vezet felfelé. A próbatétel Sajónagyfalunál sem ér véget, ahol egy hajtűkanyarban kell jobbra letérni az aszfaltos útról. Aki idáig elérkezett, innen már csak azért folytatja útját, mert nagyon közel érzi magát a célhoz. A kavicsos, gidres-gödrös és állandóan fölfele kanyargó út, már-már visszafordulásra késztet, amikor végre felérsz a tetőre, amely nem is olyan magas, és eléd tárul egy nagyon kedves „göder”, melynek keleti oldalát a Bükk és a Tölgyes dombok zárják. Rákényszerítik tekinteted, hogy lent keresd, azt, amiért elindultál, s akkor fedezed fel a takarosan és szigorú rendben épített cserépfedeles faluképet. Csoda következik, mert elfelejted a mostanig „elszenvedett” próbatételeket és olyan érzés kerít hatalmába, mint amikor HAZA érkezel. Már sokan bevallották ezt a megmagyarázhatatlan érzést. A valamikori „királyföldre” épült település, már fekvésében történelmi bujdosásról, önfenntartásról és a minden ároni túlélni akarásról tanúskodik. Most is, a mai napig lehet követni a történelmi alakulásokat ebben a faluban.