A hamvazás népi játék volt hamvazó szerdán. Sajnos, mára már kihalt. Az egész falu ifjúságát mozgósította. A szántóvető munkáját jelképezte, s munkája gyümölcsének tisztelgett. Felvonulás volt a falu utcáin. A menetet hat „ökör” által húzott eke nyitotta meg (ökörnek öltöztetett legények vontatták a szánra helyezett ekét), melynek szarvát a „szántó ember” tartotta. Az ökrök mellett haladt a hajtó, karikás ostorral csattogtatva. Az eke után a „vető ember” következett, aki zsákból szórta a magot jelképező polyvát. Ezután a borona következett, melyet két „ökör” húzott szánon. A menetet lovas szekér zárta, erre tették az „alamizsnát”. Három-négy legény minden házba bement, köszöntötte a gazdát, és szerencsét kívánt a terméshez. A gazda megköszönte a jókívánságot, majd itallal és kaláccsal kínálta a „béköszentőket”, majd a gazdasszony átadta az alamizsnát (szalonnát, kolbászt, egy liter bort, maréknyi lisztet, 2-3 deci pálinkát). A felvonulás után a megbeszélt helyen összegyűltek, s elfogyasztották a szerzeményt.

A hamvazás hagyománya 1950-ben megszakadt. Az újonnan alakult kollektív gazdaság politikai vezetői miszticizmusnak minősítették a hamvazást, s ezért nem engedélyezték.

(Forrás: Wass György: Zselyk)